“Felvittek a Holdra” – megdöbbentő beszámoló, a Holdbázison szolgált – állítja egy nő

Niara Isley olyan dolgot állít, amit csak nagyon kevesen hisznek el neki, mivel története és állításai meglehetősen abszurdnak hatnak.

Ugyanakkor ha csak a fele igaz annak amit állít, akkor el kell gondolkodnunk arról, hogy mi si a Hold tulajdonképpen, mely a fejünk felett “lebeg”…

Isley a Nellis Légibázison szolgált néhány évtizeddel ezelőtt.

“Minden második héten egy másik csapat volt fent. Tehát egy hét itt, egy hét ott, egy hét itt, egy hét ott. És azon a héten, amikor fent voltam ezen a területen, felkeltettek az ágyamból az éjszaka közepén – a szokásos rutin.”

Később elmondta, hogy hogyan is került fel a Holdra, és mit is látott ott.

“Bevittek engem egy, a hegy oldalán lévő nyitott garázsajtón. Lementünk az alsó szintre, és ott parkolt ez az űrhajó. Ott voltak benne ezek a fények és a gép körül emberek sürögtek. Volt egy kis lépcső, ami felvezetett a jármű ajtajához.

Ez a biztonsági őr odaadott nekem egy ezüst színű öltözéket, hogy vegyem fel. L

e kellett vetkőznöm és fel kellett húznom ezt a ruhát úgy, hogy semmi nem volt alatta. A meztelen bőrödre kellett felhúznod. És ennek a ruhának volt egy furcsa képessége… nem volt alakja, hanem ahogy felvetted, egyfajta vákuumcsomagolás-szerűen ráfeszült a testedre. Voltak hozzá kesztyűk és csizmák, amik ugyanilyenek voltak. Felhúztad a csizmát és az rászívta magát a lábadra.” – mesélte.

Az űrhajó belsejéről is írt, ez volt az az űrhajó, ami végül a Holdra vitte:

“Csak az alapvető dolgok voltak benne, nem volt túlságosan jellegzetes. Volt néhány szék a központi konzol körül. És volt egy oszlop, egy elég széles oszlop, ami pontosan a hajó közepén haladt keresztül.”

“Amikor landoltunk, azt mondták nekünk, hogy szálljunk le a hajóról és menjünk egyenesen a legközelebbi épületbe. És ne nézelődjünk balra, jobbra, fel vagy le.”

Az érdekes ebben még az, hogy Isley állítása szerint TUDOTT lélegezni, méghozzá légzőkészülék használata nélkül.

“Nem igazán volt megengedve, hogy felnézzek, de azért forgattam a szemeimet, hogy lássam, vajon ez egy kupola-e, mert azt gondoltam: „Nincs rajtam űrruha, és egy másik bolygón vagyok, és lélegzem.” Szóval nem voltam biztos abban, hogy mit gondoljak erről. Lehet, hogy van légkör a Holdon, vagy lehet, hogy egy kupola alatt voltunk.” – mesélte.

Isley elmondta, hogy maguk az épületek, amiket a Holdon figyelt meg, nagyon hasonlítottak a földi építményekre, de fejlesztetett technológiai “működött” bennük.

“Bementünk, sok szoba meg folyosó volt benne, és hasonlók. Bementünk az egyik szobába.

A két dolog, amire leginkább emlékszem erről a bizonyos Holdra történő utazásról, az a munka, amit végeznem kellett. Valamilyen elektromágneses ásóberendezést kellett működtetnem, mert felásták a Hold különböző területeit más épületek számára.

Két fémlemezt a talajba helyeztek, aztán bekapcsolták az elektromágneses berendezést és a két lemez olyan volt, mintha egy mágnes két pólusa lett volna. Nagyon erősen taszították egymást és ahogy ez a két lemez távolodott, úgy ásták fel az egész területet.”

-tette hozzá.

” Egy erős mágneses mezőt használtak ehhez. És nagyon óvatosnak kellett lenned az erős mágneses mezők körül, mert a vérünkben olyan ásványok vannak, amiket ez kiránthat.”

“Ez volt az egyik dolog. És aztán nagyon sok kézzel végzett munka is volt, dobozokat rakodtunk, átcipeltünk dolgokat egyik polcról a másikra, illetve egy csomó emelő és vontató munka is volt. Az étel borzalmas volt. Én valamiféle zabkásának mondanám, és talán szárított kenyérnek némi vízzel. Éjszaka pedig nem engedtek aludni.

Az alváshiány óriási mértékű volt. Az alvásmegvonás már önmagában is poszttraumás stresszt váltott ki belőlem. Az életem során nagyon sok alvásmegvonásban volt részem.”

-mesélte.

A Holdon történt élmények és a látottak alapjaiban határozták meg az életét akkor.

Soha nem beszélhetett róla, mert elmondása szerit megvannak a megfelelő technológiák és módszerek, hogy évtizedekre – vagy örökre – kitöröljenek komplett emlékeket az emberek fejéből, és a Holdon járt “munkások” jó részénél ezt alkalmazzák.

Időnként azonban a módszer sem tökéletes mindenkinél…

Niara Isley sztorija elképesztő, és joggal mondhatjuk, hogy meglehetősen abszurdnak hangzik, így érdemes fenntartásokkal kezelni az egészet.

De ha csak a fele is igaz… Akkor van min gondolkodnunk!