Átváltoztatta Csernobilt a katasztrófa: párhuzamos élővilág fejlődött ki a tiltott zónában
A tudósok is ledöbbentek attól, amit ott találtak. Bizonyítékok egy alternatív “”mutáns” evolúcióra.
Ráadásul a csernobili “mutáns” élővilág sötét jövőt fest fel az emberiség jövőjéről.
Több mint 30 éve következett be, de azóta is rendre megdöbbenti a kutatókat az, ami Csermobilban folyik.
Elég csak a nemrégiben bombaként robbanó hírre gondolni, melyről mi is beszámoltunk, hogy a tudósok egy radioaktív organizmust fedeztek fel, mely a reaktorblokkon belül “zabálja” a sugárzást.
A különleges gombafajjal kapcsolatban azóta már az is felmerült, hogy az egész bolygón szétterjedhet, mivel drámai mértékben hódít el területeken Csernobilon belül.
1986. április 26-án a csernobili atomerőmű négyes reaktorának felrobbanásával minden idők legnagyobb nukleáris katasztrófája következett be:
400-szor nagyobb erejű sugárzás érte a Szovjetunió területét, mint Japánt a hirosimai bomba ledobásakor.
A szerencsétlenség idején az erős sugárzás az atomerőmű 30 kilométeres körzetében apokaliptikussá változtatta a tájképet.
Ebben a zónában fekszik az úgynevezett Vörös-erdő, ami a katasztrófa egyik ikonikus helyszínévé vált.
Az élővilág egészségét mutató színárnyalatok a radioaktív kihullást követő napokban eltűntek, a haldokló növények vörösesbarnává váltak. Az állatok közül csak nagyon kevesen maradtak életben.
Ilyen előzmények után nem meglepő, hogy mindenki arra számított, a radioaktív részecskék eltűnéséig a környék még hosszú évszázadokig nukleáris sivatag marad.
Nem így történt.
Harminchárom évvel a baleset után a mai Ukrajna és Fehéroroszország területén található Tiltott Zónában virágzik az élet:
Barnamedvék, bölények, hiúzok, farkasok, Przsevalszkij-lovak róják a tájat. E szűk területen 200-nál is több madárfaj telepedett meg.
Ami megdöbbentő és nagyon elképesztette a tudósokat, az az, hogy ezek az állatok bizonyos értelemben mutánsok.
Egy alternatív evolúció által kifejlődött élővilágnak ad otthont a Vörös erdő.
Megfigyelték és genetikailag is kimutatták, hogy például az itt élő farkasok sokkal agresszívebbek és több ponton eltér a genetikai kódjuk az “eredeti” példányokétól.
Itt is beszámoltunk arról, hogy ezek a mutáns farkasok volt, hogy emberekre is rátámadtak a tiltott zónában.
Úgy tűnik az élőlények elkezdtek alkalmazkodni a radioaktivitáshoz. Egy 2014-es kutatás azt állapította meg, hogy több befogott madárfaj vérében magas volt a glutation nevű antioxidáns mennyisége, amely az erősen reaktív molekulák hatástalanításával képes ellensúlyozni a sugárzás káros hatásait.
Nem csak a madaraknál tapasztalták hasonló védekezési mechanizmusok megjelenését; a Tiltott Zóna békáinak bőre példának okáért sötétebb, mint a zónán kívül élő fajtársaiké. Ez is a radioaktív szennyezésre adott egyfajta válasz.
A rovarok rövidebb ideig élnek, és jobban ki vannak téve a paraziták jelentette fenyegetéseknek a sugárfertőzött régiókban.
Az elmúlt években Csernobil valóságos természeti laboratóriummá változott, ahol a biológusok azt vizsgálhatták, miként alkalmazkodnak az élőlények az extrém környezeti körülményekhez.
A csernobili “mutáns” élővilág igen aggasztó képet is felfest az emberiség jövője szempontjából.
Azt mutatja meg ugyanis, hogy középtávon az emberiségnek sokkal nagyobb károkat okoz egy atomkatasztrófa, mint az élővilágnak, mely így vagy úgy, de úgy tűnik, képes alkalmazkodni a mérgező körülményekhez is.
Ez pedig nagyon elgondolkodtató intő jel.
Ha atommal szennyezzük be majd a Földet, akkor mi kihalhatunk, miközben az élővilág majd nemes egyszerűséggel túllép rajtunk.
